Hogy működik a kavitáció?

A jelenség egyik felhasználási területe: az ultrahangos tisztítás

Ezt a tárgyalt fizikai erőbehatást, lökéshullámot pozitívan is ki lehet használni, mint ahogy azt az úgy nevezett “ultrahangos tisztítás” során teszik. Az ultrahangos (vagy kavitációs) tisztítás nagy frekvenciájú (jellemző frekvencia: 20–400 kHz) hanghullámokat használ vizes vagy szerves oldatban kemény felületek szennyeződéseinek mechanikus eltávolítására. Az ultrahang hatására ugyanis a folyadékban kavitáció lép fel, aminek során apró buborékok keletkeznek (ezek mérete nagyjából fordítottan arányos az alkalmazott frekvenciával), amik a szennyeződést mechanikusan fellazítják.

Az így fellazított szennyeződés aztán a folyamatban használt tartály alján leülepszik. Az apró buborékok a tárgy rejtett, nehezen hozzáférhető részeiben is kifejtik hatásukat. Ezért pl. orvosi műszerek steril tisztításánál mára már teljesen bevett módszer. (forrás: Wikipedia)

Szépészeti iparban zsírbontásra is a kavitáció elvét alkalmazzák

Mivel a bőr alatti területeken elhelyezkedő zsírsejtek nagy mennyiségű folyadékot tartalmaznak, ezért ultrahang hatására a sejtekben tárolt zsír el kezd kavitálni, és roncsolja környező zsírsejt szerkezetét. Az ultrahang eközben a szövetben fokozatosan elnyelődik, vagyis mélyebb rétegek “kevésbé hallják” a hangot. Ez az elnyelődés nagyon fontos, mert így az ultrahangnak az erejével (intenzitásával) a bőr alatti behatolás mélységét precízen be lehet állítani. Egyben ez mutatja is a korlátait: csak a felszínhez közeli, bőralatti zsírsejtekre lehet a módszert alkalmazni.

A kavitációs buborék összeesésekor a buborék teljes energiáját tartalmazó lökéshullám egy irányba (tűszerűen) “kiszúr”, amit a rugalmas sejtmembrán sem képes elnyelni, így a zsírsejtek roncsolódnak. A sejtek roncsolódása következtében azok bel tartalma kiáramlik a környező sejt közötti állományba, majd onnan a szállítószövetekbe, nyirokcsatornákba és végül a véráramba kerül. A zsír elszállítása a nyirokcsatornákon át a kiválasztó szerveinkbe, mint a lépbe, és a májba történik, ahonnan a felesleges zsír a széklettel kiürül. Ugyan ilyen módon a zsírsejtekben tárolt nagy mennyiségű kristályos állapotban levő méreganyagok is bekerülnek a véráramba, és lehetőség esetén kiválasztásra kerülnek. A vérbe kerülő extra víz és vízben oldékony anyagok pedig a vesén át távoznak a szervezetből. A folyamat során a zsírsejt a roncsolódás mértékétől függően vagy elhal, vagy pedig a testen belül komoly erőket mozgat meg önmaga újraépítéséhez. Elhalás során új zsírsejt akár évekig nem jön létre, a korábbi helyére, főleg ha a zsírsejt környezete is részben roncsolódott.

Ez a hatás, ami az igazán kívánatos, és ez az, ami miatt a módszert “kés nélküli zsírleszívásnak” is szokták nevezni. De tudni kell, hogy nem minden zsírsejt hal el. Viszont a csak részben roncsolódott zsírsejtek újraépítése is a testnek többletenergiába kerül, ami növeli az energiafelhasználást, így a test energiamérlegét a magasabb felhasználás irányába löki. Ez a hatás tehát növeli a zsírégetés mértékét, így kedvezően segíti a fogyási folyamatot. A sejtelhalás és a sejtújraépítés mértéke nagyrészt függ attól, hogy milyen mértékben érhetők el a sejtépítéshez használatos lipidek (zsírok).